Varázslatos fascia (izompólya)

A fascia - a kötõszövet egy különleges formája - elsösorban a test funktionális egységei között képez hidat. Belsõ kapcsolatot, mintegy háromdimenzionális hálózatot teremt koponyától a talpig. Ugyanakkor biztosítja a belsõ tagozódást, mivel egyenként beburkolja az organizmus alkotóelemeit és így rétegekbõl, kamrákból álló labirintusra osztja azt. Ezzel megadja az izmok, szervek, csontok, az agy és az idegrendszer tartását, elrendezését. Ha egy varázspálcával mindent eltávolíthatnánk az emberi testbõl, csak a kötõszövetet hagynánk meg, akkor egy pontos, a szervek és izmok formájával térben elrendezett testet kapnánk.

A tradícionális anatómia történetében éppenhogy a mindenhol jelenlévõ kötõszövet volt az, amely az izmok, csontok és szervek pontos rajzainak elkészítését megakadályozta. Az volt a feladat, hogy ezt a lehetõ legtökéletesebben eltávolítsák, hogy így a még ma is használatos anatómiai képekhez jussanak. Az összefüggõ térbeli, háromdimenzionális háló így a szike áldozatául esett.

Mindemellett a kötõszövet sokféle tekintetben jelentõs szerepet játszik: plasztikus, és elasztikus tulajdonságokkal is bír - erõsen leegyszerűsítve - , és ennél fogva formálható. Mindez egy kificamított boka példáján szemléltethetõ: mechanikus tekintetben a test a túlnyújtott részeken új kötõszövetet épít a stabilzáláshoz - ámde a legtöbbször túlzásba viszi ezt, és a boka mozgékonysága korlátozódik. Ennek következményei jelentkezhetnek bárhol a szervezetben, melyek hatással lehetnek az egész test statikájára és mozgáslehetőségeire.

Dr.Ida Rolf felismerte és kihasználta a kötõszövet plasztikus tulajdonságát: a "forma szervének" nevezte azt. Beleérző, valóban "olvadó", ám egyidejűleg célirányos érintéssel - a "Rolfing Touch"-csal - vissza lehet állítani a kötõszövet elasztikusságát, az érintkezõ felületek síkosságát, ezzel olyan vonalak mentén rendezve azokat, amelyeket a nehézségi erõ támogat.



A nehézségi erõ szerepe

A nehézségi erõ bevonásával Ida Rolf kitágította a teststruktúra tradícionális képét, amely a testet pusztán határain belül vizsgálta: a testet, a maga formájában és mozgásában, a környezetével - a nehézségi erõvel - állította összefüggésbe.

Dr. Rolf hipotézise idõközben bebizonyosodott - például az űrutazások orvosi felismerésein keresztül. A nehézségi erõ, mint a teststruktúra és mozgáskordináció rendezõ eleme döntõ jelentöséggel bír a térbeli érzékelés, sõt az emberi jelenlét és kifejezés tekintetében. Kutatások azt is kimutatták, hogy a feszültségminta hatással lehet a nagy izompólyákból a kötõszöveten keresztül a sejtek belsejére, a sejtvázra és a sejtmagra: nyomásra, vagy húzóerõre "döntheti" el példának okáért egy sejt, hogy osztódik-e, vagy elpusztul.

Ami eddig a Rolferek mindennapos tapasztalata volt - a szövetqualitás érezhetõ változása -, az hála az anatómia és fiziológia újabb vizsgálati módszereinek, tudományos megalapozottságot nyert. Tudjuk, hogy a fasciaháló sejtjei felületükön receptorokkal rendelkeznek, melyek a különbözõ nyomó és húzóerõ észlelésére szolgálnak. A sejtszinti információ ezen adó-vevõ állomásai szoros kommunikációban állnak az autonóm idegrendszerrel, amely másfelõl - válaszként a Rolfing Touch-ra - a fascia saját feszültségére tud befolyást gyakorolni. Így a fasciarendszerre tett minden intervenció visszhangra talál az autonóm idegrendszerben is. Fasciarendszerünk ezáltal alapvetõ matrixot képez önmagunk észleléséhez és tágabb értelemben a jó közérzetünkhöz.



Struktúrális Integráció

Dr. Rolf módszere, a struktúlális integráció kettõs aspektusra épül. Ezek: a kötõszövet, a forma szervének jelentõsége a maga immanens plasztikusságával, és a gravitáció, mint konstans érték, amely a test struktúráját és a mozgáslehetõségeket befolyásolja.
A rolfing klasszikus tizes kezelési szériájának kialakítását a jógával és a tradícionális oszteopátiával való beható foglalkozás, valamint a kortássakkal - Moshe Feldenkrais, F.M. Alexander és Fritz Perls, a gestaltterápia alapítója – folytatott intenzív dialógus befolyásolták.

Dr. Rolf elsõ tanítványai orvosi képzéssel rendelkeztek, érdeklõdésük elsõsorban a struktúrális pathológia irányába mutatott. Amint azonban világossá vált, hogy a módszer az egészségügyi gondoskodás, illetve a személyiségfejlõdés területén is hatásos, Ida Rolf elkezdett olyan embereket is képezni, akik a koncepciója iránt érdeklõdést mutattak, aki készek voltak, és nyitottak a másikkal való elkötelezett, mélyreható munkára.

Ahogy a tudományos életben oly gyakori, Dr. Ida Rolf (1896-1979) is úttörõként járt kora elõtt, amennyiben újrafogalmazta a gravitáció és az ember harmonikusan működõ mozgásapparátusa közötti irányadó összefüggést, és a kötõszövetet helyezte terápiás kezdeményezésének középpontjába. Ehhez hozzájött, hogy a pszichoterápia felismerései korán és kreatívan kapcsolódtak ehhez az új testterápiához, amely a "Rolfing"-ot - ahogy a módszert hamarosan kidolgozójáról elnevezték - szokatlan sikereihez vezette.

A Rolfing önmagát nem csak mint a már elszenvedett sérülések és panaszok hatásos terápiájaként értelmezi, hanem sajátságosan - teljesen a mai egészség-értelmezés kontextusában - az egységben kiteljesedõ jó közérzet és a fokozott szintű életminõség fenntartásának preventív kísérőjeként is.

Presseinformation European Rolfing Association
Fascination Faszien ford.: RÉVÉSZ Sándor certified Rolfer